immensus, mn. kf. és ff. [inmetior]

megmérhetetlen, roppant nagy, átnézhetetlen s több efféle: i. magnitudo re gionum, i. mare; i. pondus auri; átv. ért. i. vorago vitiorum. Gyakran mint fn. immensum, i. kn. megmérhetetlenség: i. loci, megmérhetetlen távolság, i. altitudinis, roppant mélység: és éppen így önállóan per i. prorutus, roppant mélységbe; augere ad i., roppantul, ardet in inmensum, szörnyüképpen; immenso plus, roppant sok, immenso mercari, roppant áron, immensum quantum, megmérhetetlen; néha mint ih. immensum crescere, vigere, luxus prorumpit, roppantul, szörnyűképpen.