immanis, e, mn. kf. és ff. [inMA, a miből magnus]

1) szörnyű, rendkívül nagy, roppant, spelunca, poculum, praeda, magnitudo, avaritia, acta Herculis; immane quantum discrepat, roppantul különbözik (kiegészítve pl. immane dictu est, quanti et quam multi ad Pompejum discesserint).

2) jellemről, erkölcsről v. kedélyről, szörnyű, rettenetes, félelmes, vad, kegyetlen s több efféle, gens, homo, bellua, natura, facinus; vates i. (költ.) vad lel kesedésü; fn. immania, orum, kn. t. rettenetes dolgok, rémhirek.