ambulo, 1.

1) k. járkál, (minden határozott czél nélkül, inkább mulatságból kényelmesen, fesztelen, vesd ö. ambio), sétál: milites ambulando bellum confecerunt, csak könnyedén, «sétálva». Innen A) átalán megy, útazik, vonul: quo ambulas tu? B) küln. si recte ambulaverit is, ha derekasan v. jól ment volna; superbus ambulo, büszkén lépdelek; (szink.) bene ambula, szerencsés útat; Nilus a.,(újk.) foly. A megtett út hosszát is kijelölve: a. tria millia passuum.

2) cs. (többnyire költ.) a tért, melyben v. melyen valaki jár, tárgyesetbe téve: a. maria, a tengereken járkál, viam, megteszi, járja az útat.

3) törvt. átmegy, átszáll.