imago, inis, nn.

1) kép, képmás (átalán, és gyakran természetes, vesd ö. effigies és simulacrum; rendesen festvény, mig effigies különösen csak szobrászati művet jelöl): ii. et statuae; i. Epicur.; epistola atque i., a pecsetgyűrü kövén levő kép. Küln. A) imagines (majorum), az ősök mellképei v. viaszképei, melyeket a nemesek (nobiles, l. e szót) Rómában atriumaikban szoktak volt kitenni. Minden ily képen fel volt irva a meghalt neve, hogy miféle hivatalt viselt s egyéb érdemei, s e volt a kép titulusa. Az egyes imagokat lombfüzérek kötötték össze, melyeket ünnepnapokon megujítottak. Temetéseken az imagokat a halott előtt, vitték: és pedig úgy, hogy az ősöket ábrázoló személyek, azok imagoit álarcz gyanánt magokra vették, és az ősök jelvényeivel stb. felékesítve, a lectus funebris előtt mentek. Innen ii. fumosae, az atriumban való tüzelés füstjétől megfüstösödött; non habeo imagines, nincsenek őseim, ellenben, homo multarum imaginum, a kinek sok őse van, azaz ősi nemes; senatoriae ii., oly ősök képei, a kik senatorok voltak; néha e. B) oly kép, mely gondolatban vagy képzelődésben áll elő, vagy valami természet feletti oknál fogva villan meg a szem előtt, alak, árnykép, küln. álomkép, elholtnak árnya, néha árnykép, szin, álkép, ellentétben a dolog valódi lényegével; néha tükörkép: i. Creusae; i. et simulacrum judiciorum, umbra et i. equitis Romani; ii. somniorum; nullam i. reipublicae reliquerunt, semmi árnyékát; deceptus imagine decoris, a tisztelet csaló külszinétől.

2) átv. ért. A) szellemi kép, képzelet, eszme, fogalom: memoria et i. Scipionis; imagines extrinsecus in animos nostros per corpus erumpunt. B) i. servitii, olyan valami, mi a szolgasághoz hasonló; i. temporum meorum, képe, leirása; plurima mortis i., különféle halálnemek, a halál különféle alakban. C) szónoklati msz. hasonlat, kép; si ego hac compellor imagine. D) (költ.) i. vocis és önállóan imago viszhang.