illumino, 1. [inlumen]

(sajátlag, valami világítóval megrak) megvilágít, világossá tesz, sol i. lunam; rendesen átv. ért. felvilágosít, világosságba helyez, innen diszít, dicsőít: perfidia illorum horum fidem i., világosabb szinben állít elő; i. orationem translatorum nitore, ékesít, fényessé tesz; éppen így: translatum quod tanquam stellis quibusdam illuminat orationem; Pindari os i. Thebas, hiressé tesz. || Küln. (szem)világot ad, látóvá tesz, coecos.