1. ambrosia, ae, nn. [ambrosia]
1) sajátl. halhatatlanná tevő, tehát a) az istenek eledele (az italok nectar); ezért: orator ambrosia alendus, halhatatlanságra méltó; költ. a nap lovai abraka. b) az istenek kenőcse, a mely ifjít és halhatatlanná tesz halandót is; c) hibásan nectar, isteni ital.
2) átv. ért. a) egy növény, másként botrys vagy artemisia, rubiánka libatopp, fodorka, bajfű, szőlőfű, chenopodium botrys L.; b) egy szőlőfaj; c) egy orvosszer és egy ellenméreg.