illecebra, ae, nn. [illicio]

1) csábítás, kecsegtetés, csábító és kecsegtető tulajdonság vagy dolog: virtus suis ii. hominem trahere debet; libidines suis ii. eos incendunt; i. peccandi, turpitudinis, a mi bünre, gyalázatra csábít, ellenben i. juventutis, csábító erő, tulajdonság.

||2) küln. varázserő, boszorkányozás, igézet, ill. frugum, a mely a buzát átcsábítja, átvarázsolja más földre.

3) névk. (Pl.) csábító, kecsegtető ember, «csalómadár».

4) szakafű.