ille, a, ud, mut. nm.

az, amaz, többnyire valami távollevő v. távollevőnek képzelt tárgyról, ellentéte hic, mely közelebb levő tárgyra mutat, bárha gyakran így is lehet fordítni: «ez» v. «az». Gyakran más névmásokkal van kapcsolatban (i. ipse és ipse i.; huic i. legato, est idem i. tyrannus). Küln. A) ellentétben evvel: hic, jelöli a távolabb levőt, l. hic. B) jelentősben valami már ismert hires dologról, melyet csak meg kell nevezni, amaz ismert: Xenophon, Socraticus i.; Medea i., néha így is: Solonis illud, S. ama hires mondása. C) előlegesen jelöl valami különös nyomatékkal kitüntetendő következőt: nonne quum multa alia mirabilia tum illud inprimis etc.? Ilyenkor néha bővebben magyarázza egy következő mondat, mely enim kötszóval van hozzá csatolva (illa concitatio declarat etc.; negant enim sine furore etc.). D) kapcsolatban ezzel: quidem, kiemeli az állítmányt v. tulajdonítmányt, mikor valami meg van engedve (ilyenkor e szó quidem sajátlag az állítmányhoz kellene hogy legyen csatolva, nem pedig e névmáshoz ille), igaz ugyan, az igaz, hogy: philosophi, minime mali illi quidem sed etc., kik az igaz hogy nem rosz akaratuak, de stb. E) hic et i., ez s amaz, ez s az, az egyik és a másik; éppen így: ille aut ille, valamelyik, ez s az. F) (költ.) ex illo, azon idő óta, azóta. Innen ih.

1) illa (ősk. és újk.) A) azon az uton, azon a részen, ire. B) ott, amott, vides eum.

2) illo, A) azon helyre, oda, amoda, venit, accessit. B) átv. ért. azon dologra s több efféle; haec eodem i. pertinent.