2. ignotus, mn. kf. és ff. [ingnotus = notus]

1) szenv. ismeretlen, idegen, homo, locus; obscurus et i.; terrae ii.; hoc mihi est ignotum; ignotus in vulgus, a nép előtt. Innen (költ.) alacsony, csekély, közrendből származott, mater.

2) cs. (ritkán) ignarus, tudatlan, járatlan, valamivel ismeretlen: aliquid ignotis notum facere.