ignis, is, hn.

1) tűz; capere ignem ab igne; concipere (comprehendere) ignem, meggyúlni; ignem facere, accendere, meggyujtani; ignem operibus inferre, subjicere i., meggyujtani; pluribus simul locis ignes coorti sunt; (költ.) ii. Thessali, őrtüzek; (költ.) a villámról, napról és csillagokról, luna inter ii. minores. Innen küln. a) tüzes üszök, ignibus armata multitudo; b) égő máglya, máglya lángja, in ignem imponere.

2) (költ.) tűzfény, tűzszín, tűzpir: ostendere ignem suum, csillagról; curvati ii. félhold. Küln. az arcz hevülése, pirulása, akár mint indulat jele, akár mint gyuladás, lob; innen: sacer ignis, a Szt.-Antal tüze, egy lobos pirulása a bőrnek, megkülönböztetendő az orbáncztól, a melynek neve: erysipelas.

3) átv. ért. A) jelenti a szenvedély tüzét, harag, indulatoskodás hevét (exarsere ignes animo) küln. szerelem tüzét (coeco capi igne, titkos szerelem hevétől emésztetni): innen (költ.) szeretett tárgy, i. mens. B) veszélyt hozó, okozó tárgy jelentéseül, mint háboruról, Hannibálról.