ignavus, mn. kf. és ff. [ingnavus = navus]

tunya, lomha, erőtlen, aluszékony, néha rest, tétlen, néha gyáva, félénk: i. homo; ex ignavo strenuus factus est; imbelles et ii.; *(újk.) ignavus laboris, kénytelen, kelletlen a munkára. Innen (költ. és újk.) tárgyról A) nemora ii, terméketlen, miveletlen; palatum ignavum, szótalan; annus, lux i., melyben az ember tétlenkedik; conferunt i. stipendium, csak pénzt, nem pedig katonát és fegyvert. B) altató, lomhító, frigus, aestus. ||C) izről: izetlen, élvezhetetlen vagy rosz izü. Mint fn. ignavus, i, hn. gyáva, nyulszivü.