ignarus, mn. ff. [ingnarus]

1) valami dologban járatlan, tapasztalatlan, tudatlan: hujus oppidi ignarus; i. physicorum, poliendae orationis; ignari, quo essent loco; non sumus ignari, multos studiose contra esse dicturos, jól tudjuk; me ignaro, tudtomon kivül. (Sall., költ. és újk.) szenv. ismeretlen, mit nem ismernek (= ignotus): i. lingua; regio hostibus ignara, az ellenség előtt ismeretlen.