igitur, ksz.

tehát, eszerint; küln. gyakran következtetésben és kérdő mondatokban (in quo i. loco est?) különösen gunyos kérdő mondatokban (haec i. est tua disciplina?) Küln. A) közbevetett mondattal félbeszakasztott gondolatot köt össze: sunt nonnullae disciplinae quae etc., (nam qui etc.), hae disciplinae i. B) előre bocsátott egyes megjegyzéseket foglalva össze, röviden, egy szóval. C) csak átalánosan érintett gondolat részletes folytatásánál, «ugyanis»: nunc juris principia videamus; i. doctissimis viris proficisci placuit a lege etc. D) par. m. mellett a parancsot hatósbítva, tehát, hát: fac igitur, vide igitur. Rendszerint nem kezd mondatot, hanem egy, néha két v. több szó után áll; de egyszerü közvetlen következtetésben, mint a C. alatti esetben, elől is állhat.