idoneus, mn.
alkalmas, kényelmes, illő, ügyes (természeti sajátságnál v. körülménynél fogva, nem terv v. szándék következtében, vesd ö. aptus): A) cs. való valaminek megtevésére, véghezvitelére, derék, alkalmas s több efféle: i. ad agendum; i. ad amicitiam; (többnyire költ.) idoneus arti, pugnae, locus idoneus deversorio; i. vitae, az életre; (újk.) i. in aliquid, ad aliquid; *res idoneae dignitate sua, illő; Laelii persona mihi idonea visa est quae de amicitia dissereret, Loeliust láttam arra való embernek, hogy a barátságról beszéljen; néha ut követi, (költ.) idoneus facere aliquid; önállóan auctor, testis i. érvényes, csalhatatlan, ki tudja a dolgot és jelen volt; homines ii., biztos, szavabevehető, imperator i., derék, tempus i., alkalmas. B) szenv. arra való, hogy valamit türjön, valamit rábizzanak, valamire méltó, valami iránt fogékony, alkalmas arra, hogy valamire felhasználják s több efféle: nemo i. erat quem imitarere; res i. de qua quaeratur; impertire hominibus idoneis indigentibus, méltó; digni et ii. büntetésre méltó vétkesek.