ictus, us, hn. [ico]

sajátlag találás, ütés, csapás, lökés, vágás, szúrás s több efféle: i. gladiatoris; nec i. cominus nec conjectio telorum; i. pilorum, fulminis; i. serpentis; i. arietis, a faltörővel; (költ.) ii. alarum, pennarum, szárnycsattogás, remorum, evező csapás; (költ.) i. solis, éles napsugár; i. pollicis, a húrnak hüvelykkel pengetése. Innen A) hangászatban taktus, üteny, (időmérték) taktusütés: senos reddere ii. B) átv. ért. a) i. novae calamitatis; hoc non habet ictum, quo animum pellat, semmi tekintetben se bír a lélekre erős benyomást tenni. b) (újk.) hoc est sub ictu nostro positum, úgy hogy elérhetjük, hatalmunkban van; innocentia tua est sub ictu, veszélyben forog; legiones dantur (veniunt) sub ictum, lövésnyi távolságra jőnek, oly közel, hogy meg lehet támadni; esse extra i. veszélyen kívül. c) megtámadás, ráütés: uno ictu contendere; singulis velut ii. bella transigere, egy-egy megtámadással. d) uno ictu temporis, egy szempillanat alatt. e) az érverés, lüktetés. f) névk. ictus foederis, megkötése.