†Icarus, i, hn. [= ’Ikaros ]

1) (így is Icarius) athenaei férfi, Pandion kortársa. Az Attikába jövő Bacchust szivesen fogadta, és tőle szőlőfát kapott, melyet ő ültetett először ottan. Miután a pásztorok megölték, leánya Erigone (l. ezt) fájdalmában felakasztotta magát, mire mindketten csillagoknak az égre helyeztettek, jelesen Icarus mint Bootes l. ezt, Erigone mint Virgo (vesd ö. Astraea).

2) Doedalus fia; apjával elrepült Crétából, de mivel oly magasra repült, hogy a nap melege szárnyairól a viaszat kiolvasztotta, a tengerbe esett, mely róla mare Icarium nevet kapott (az oegeumi tenger délkeleti része).