ambiguus, mn. [ambigo]

sajátl. kétfelé vitt, hajtott; innen

1) (kettő közt) ingadozó, habozó, kétfelé hajló: ambiguo inter marem, et feminam sexu hímnő; aa. viri, a Centaurusok; Proteus a., a változó Pr.; Salamis, egy más hasonnevű Salamis; ambiguus pudoris et metus, (Tac.), a szégyen és félelem közt habozó.

2) átalán, ingatag, határozatlan, bizonytalan: (Tac.) ambiguus futuri, nem tudja a jövőt; imperandi, vajjon mint császár lépjen fel?

3) nem biztos, kétséges, fides, res, domus; res aa., kellemetlen körülmény, baj: rex haud a., ki bizonyosan királylyá leszen.

4) beszédről stb. kétértelmű, homályos.