humus, i, nn.

a lábaink alatti föld (tehát a látható világ legalsóbb része, vesd ö. terra, solum, tellus), földszine, h. subacta, pabulum humi, propter h. volare; néha terra (humus injecta mortuos tegit, a felhányt föld). Küln. A) (költ.) beszédbeli és gondolatbeli aljasságot jelöl: vitare humum, deducere ad h. B) (költ.) terra, vidék, ország, h. Punica, Illyrica. C) mint ih. a) humi, a földön, a föld színén v. a földre, a földhöz: requiescere h., stratus h.; prosternere aliquem h. b) humo, a földről, surgere.