humilis, e, mn. kf. és ff. [humus]

1) törpe, alacsony, kicsiny, arbor, casa, homo, corpus; innen fossa h. nem mély.

2) átv. ért. A) rangra, állásra, születésre, tekintélyre nézve, alrendü, tekintély nélkül való; natus parentibus hh.; homo humillimus de plebe; humili loco ortus, alacsony származásu. B) a) személyről, tehetségre, befolyásra, erőre stb. nézve alant álló, gyenge: homines multis rebus humiliores sunt quam bestiae, az állatok után állnak, az állatok fölülmulják. b) gyakran tárgyakról, értékre alant álló, jelentéktelen, csekély: res h. et contempta; nihil abjectum, nihil humile, semmi aljas. C) beszédről, alant járó, egyszerü, köz: sermo demissus et h.; verba hh. et vulgaria; miscere sublimia humilibus. D) jellemről, érzelemről stb. a) pulya, aljas, kisszerü, animus curae. b) alázatos, animus, preces, vagy roszalólag, hunyászkodó, szolgai, aljas, assentator. c) levert, csüggeteg, gyáva, animus.