humerus, i, hn.

1) váll, (sajátlag emberről. armus pedig rendszerint állatról; azonban néha a kettőt felcserélik): sagittae pendebant ab h.; ex hh. fiunt armi (átalakuláskor); átv. ért. sustinere tota comitia humeris suis.

2) (újk.) sajátlanul, más tárgyaknak oly részeiről, melyek azokon azt a helyet foglalják el, melyet a váll az emberi testen: Rhegium situm est in h. Italiae; hh. arborum.