hostis, is, hn. és nn.

1) (így elavult) idegen, jövevény, status dies cum h.»

2) ellenség (azaz fegyveres és háboruban levő ellenség, kivel állam, nem pedig egyén áll ellenséges viszonyban, vesd ö. inimicus): confligere cum h.; instruere legiones contra hh. Innen átalán ellenfél, a kivel valaki mintegy háboruban lenni gondoltatik: h. omnium hominum, tengeri rablóról, h. diis hominibusque, istentelen rosz emberről; h. populo Romano, h. patriae, a haza ellensége, ugyanezen értelemben önállóan, judicare aliquem h.; nőről: uxor h. est quae etc.; (költ. és újk.) állatokról és elvont fogalmakról, Rhinoceros h. Elephanto, facultas dicendi si h. veritatis invenitur. Továbbá (költ.) a) vágytárs; b) ellenfél, törvényszék előtt.