hostilis, e, mn. [hostis]

1) ellenséges, A) az ellenségé, terra, navis; metus h., ellenségtől való félelem; bella h., külső ellenséggeli háboru (ellentétben a polgárháboruval): conditiones hh., az ellenséggel megállított feltételek. B) ellenséghez illő, ellenségeskedő: multa hh. facere, perpeti; hostilem in modum, ellenséges módon.

2) a haruspex-ek műnyelvén azok a részei az áldozat beleinek, melyek az ellenségre vonatkoznak.

3) fn. hostilia, ium, kn. ellenségeskedések.