hortor, álszenv. 1.

biztat, bátorít, sarkall, sürget, ösztönöz (közetlenül valakire s küln. érzésére hatva, vesd ö. moneo): h. ad concordiam, ad reliqua accuratius persequenda; h. aliquem ut fugiat infamiam, aliquos ne animo deficiant, aliquem imitetur vicinum suum; h. aliquem aliquid, pacem, a békére; (többnyire költ. és újk.) h. aliquem sequi, hogy kövessen; h. aliquem de re aliqua (ritkán). Küln. A) mint hsz. a katonákat bátorítja, lelkesíti: pauca hortatus milites, rövid lelkesítő beszédet tartván katonáihoz. B) dolgokról: multae res Gallos ad hoc consilium hh.