hortator, oris, hn. [hortor]

bátorító; buzdító, biztató: scelerum, bűnre; isto hortatore, az ő biztatására; küln. a) hsz. a katonákat szóval és példával bátorító, tüzelő; b) a hajón az evezőmester, a ki az evezőket nógatja, és egyenlő ütemben tartja = keleusths, pausarius, portisculus.