horreo, ― ― 2. k.

1) (többnyire költ.) borzad, fel-, megborzad, borzasan feláll: setae, villi hh. in corpore; rubi, hastae hh.

2) átvive, oly tárgyról, melyen valami borzadoz, mely valami merővel borzasan be van nőve, be van fedve: corpus h. setis, ager h. aristis; mare h. fluctibus, nagyon hullámzik; önállóan, terga horrentia suum (= horrentia setis) sertés.

3) élő lényről, melynek bőre felborzad («liba bőr»): A) (költ.) hideg miatt borzadoz, fázik: calfacienda est manus illius quamvis horreo et ipse; innen possetne uno tempore florere deinde vicissim horrere terra. B) ijedség miatt elborzad, iszonyodik, irtózik, fél; gyakran cs. h. illum, crudelitatem ejus, tőle; illuc progredi horreo, félek oda menni; h. ne aliquid fiat. Innen (költ.) bámul, csodál, aliquid, valamit. C) reszketve mozog, ingadoz: seges h. ventis.

4) (költ.) irtózatos és vad tekintetü (vagyok stb.), tempestas, annus h. Ilyen talán a költői umbra horrens («irtózatos árnyék»); talán helyesebben a felemelkedő (1. szerint) v. reszkető (3. C. szerint) ugy hogy az erdő árnyékáról lenne mondva, a mit sajátlag a fákról kellene mondani.