†horaeus (-os ), mn. [wpaios ]

jókori, a maga idején való: a) halról a maga ídején sózott. Plaut. capt. 4, 2, 71 (851), azonban itt ugy is értelmezik e szót: horaeum, mint kn. fnevet: ifiu halakból készített sós lé, vagy tinnhallé. b) a maga idején a köpüből kiszedett édes nyári méz. Plin. 11, 14 (14), e helyt azonban a szó görögül van irva.