2. hora, ae, nn. [= wra ]

1) óra (mely a rómaiaknál az év különböző részei szerint különböző volt, mivel a rómaiak a természetes napot, a nap feljöttétől lementéig 12 órára osztván fel, ez órák egy valóságos csillagászati órával csak az éj-nap-egyen idején voltak egyenlők; mert nyárban hosszabbak, télben rövidebbek voltak). Küln. A) in hora, egy óra alatt; hora quarta, decima stb. (a nap feljöttétől számítva); quota hora est, hány óra? h. prima noctis; horae legitimae, valakit mint szónokot illető idő. B) h. mortis, pugnae, etc. (újk.) a halál, a harcz órája. C. mutari in horas, óránként; vivere in horam, csak a jelen perczre gondolni; omnium horarum homo est, minden órán készen áll.

2) t. óra: mittere ad hh., valakit elküldeni, hogy megtudja hány óra van.

3) (költ.) átalán idő: atrox h. caniculae; septembres hh.; arbor omnibus hh. pomi fera, minden évszakban.

4) mint tulajdonnév Horae, arum, nn. t. [= ’Wrai] a Horák, a természet rende, az egymást szabályosan felváltó évszakok szüz istennői, Jupiter és Themis leányai.