honoratus, mn. kf. és ff. [honor, honoro]

1) tisztelt, tekintélyes, tiszteletben és tekintetben álló, vir, praefectura, amici hh., udvaronczok; cani hh., tisztes ősz haj; Achilles h., híres.

2) (költ. és újk.) méltóságos polczon álló, tisztséget viselő vagy viselt; comae hh., tisztviselő haja.