homo, inis, hn. és nn.

ember (ellentétben úgy az istenekkel, mint az állatokkal, egyaránt értve férfit és nőt, vesd ö. mas és vir): genus hominum, az emberi nem; h. adolescens, senex, histrio; nemo h. (ritkán); hh. Romani; si h. nata est, nőről; inter hh. esse élni, nihil hominis est, igen kicsiny jelentőségü ember, quid hoc hominis est, miféle ember ez? monstrum hominis, emberi szörny; gyakran t. nép, emberek: relegare aliquem ad hh., ajunt hh. Néha jelenti küln. az embert mint okos lényt (si homo esset, illum potius legeret), mint nemesen érző lényt (si vis homo esse), vagy mint gyarló, tökéletlen, gyenge teremtményt (fateor me saepe peccasse, homo sum). Küln. A) hh. tui a te hiveid; hasonlóan h. alicuius valaki rabszolgája. B) paucorum hominum esse, csak kevesekkel társalkodni. C) (t. sz.) mut. nm. helyett «ez az ember»: ibi homo coepit me obsecrare etc., hic h. én (vesd ö. hic); néha aliquis. D) (ősk.) férfi, ellentétben ezzel mulier: mi homo et mea mulier! E) t. gyalogság: hh. equitesque. F) t. gyarmatosokról: családapák (családjaikkal együtt). || G) földi lét, élet; ez a világ, quum maritus homine discesserit, elhunyt.