hiulcus, mn. [hio]

1) (költ.) tátott, nyilt, megrepedt: arva hh., repedező, hasadozó.

2) átv. ért. A) beszédről, ebegő, nem folyó, nem összefüggő (a hangzók gyakori találkozása miatt), h. concursus verborum. B) (Pl.) valamire vágyó, kiváncsi, sóvárgó.

3) (újk. költ.) fulmen h., mindent szerte zúzó.