||historia, ae, nn. [= istoria ]

1) (ritkán) tudás, ut est in omni h. curiosus, a mint o mindennek, a mi méltó, hogy az ember tudja, utána jár; si quid est in ea epistola historia dignum, ha van valami olyas, a mi tudni méltó.

2) elbeszélés, innen a) (színk.) beszéd, mende-monda: satis historiarum est! b) (költ.) az elbeszélés tárgya: uti fieres nobilis historia, hogy rólad a város beszéljen.

3) átalán történelem, részint történelmi tudomány, részint bizonyos események sorozatos elbeszélése («a háboru történelme», «Róma történelme») így történelmi tanulmányozás, valamint történelemirás: prima est historiae lex ne etc.; h. Romana; t. egyes jelenetek a történelemből, scriptor historiarum, legere historias; közm. (Pl.) scribere historiam valamit saját szemeivel látni, valamit pontosan megtudni.