hirsutus, mn. kf.

1) borzos, érdes, szőrrel stb. sürün benőtt, bestia, crura genaeque, cor; így is: comae hh., barba, juba h., vepres h.; sepes h., tövisbokros; imagines hh., a régi rómaiak ős képe, azon időből, mikor hajukat és szakállukat még meg hagyták nőni.

2) átv. ért. durva, műveletlen, vir, ingenium.