1. hilum, i, kn.

(ősk.) sajátlag mellékformája ennek: filum, tehát rostocska, szálka, innen: csekélység, potomság, kicsinység, kevés: majd mindig tagadással éppen semmi: neque proficit h., semmire se tud menni; tagadás nélkül: detrahere aliquid hilum de summa. (Innen nihil = ne hilum).