hiems, emis, nn.

1) tel: h. summa, acris, kemény tél; hieme, télben; hieme et aestate minden évszakban.

2) (többnyire költ. és újk.) mivel a déli tartományokban a tél leginkább ebben áll, esős, zivataros idő, esőzés és szélvész: imber noctem hiememque ferens.

3) (költ.) hidegsiég, hideg (vesd ö. frigus): letalis h., halálhideg, h. amoris mutati meghidegülés.

4) (újk. költ.) a 2) alatti jelentés alapján viharos erő, roham, flammea diri mon tis hiems, a Vesuv tűzhányásáról; ferrea hiems, fegyveres roham.

5) (Hor.) év, plures hiemes, ultima hiems, post certas hiemes.