hic, haec, hoc [e helyett hice, haece, hoce ]

mut. nm. ez, átalán azt jelenti, a mi térben, időben vagy legalább képzeletben közelebb van. Néha előfordul a teljesebb és eredetibb forma is, hice, hujusce, hasce stb., nyomatékosabban emez, imez, ez itt; és ekkor ezen kérdőszócskával «ne» egyesülten, lesz hicine stb. (nem hiccine). Nagyobb nyomatékosságért más névmásokkal is fordul elő kapcsolatban, mint h. idem, hoc ipsum; huic illi legato, hulus istius facti, hunc talem virum. ― Küln.

1) ille v. más névmással ellentétben két v. több tárgy közül mindig a legutoljára nevezettet jelenti; de gyakran az előbb nevezettet is, ha az a beszélőhöz vagy iróhoz, térben vagy egyéb tekintetben közelebb van (cave Catoni anteponas Socratem, hujus enim (sc. Catonis) facta, illius (sc. Socratis) dicta laudantur (így ir Ciceró mint római).

2) átalán jelenti a mi a beszélőhez v. iróhoz legközelebb van A) időben, a) jelen, jelenlegi, mostani: hac annona, a mostani drágaságban; opus vel in hac magnificentia conspiciendum, a jelenkor fénye mellett is; qui haec vituperare volent, az álladalom jelen helyzetét. b) jelölve a legközelebb elmúlt időt mostantól számítva: his decem annis, tíz évvel ezelőtt; ante hos tres annos, a közelebbi három év előtt; hoc biennio, a közelebbi két év alatt. B) tsz. magáról a beszélőről «im ez ember», én: huic homini parata erunt verbera, nekem; tu si hic sis, ha helyemben volnál (ellenben, ne tu hic fueris, csak imint nevezettről, olyan vagy az ő helyén nem szeretnél lenni).

3) gyakran valami következendőre utal: A) ha az előző mondattagban viszh. nm. van, akkor is, ea, id stb. helyett áll, minthogy sokkal nyomatékosabban utal a jelenlevőre: quam quisque novit artem, in hac se exerceat. B) tárgyas mondat is követi néha, de akkor a hic a mondat értelmét már előlegesen gyaníttatja s ugy szólva mutatja: hoc ille videt, non esse etc.; hasonlóan követi sokszor quod v. quia, ut v. ne. C) gyakran előszámlálás rendén, v. ha valakinek szavai vannak idézve a következendő: his verbis eum allocutus est.

4) A) hoc est, «azaz», az előzmény bővebb magyarázatául: honos amplissimus, hoc est consulatus. B) (költ.) hoc erat, quod etc.? ez volt-e az oka, miért ―? ezért volt, hogy stb.? C) néha e. köznemben saj. esettel: quid hoc hominis, negotii est, micsoda ember ez, micsoda dolog? hoc commodi est quod etc., az a jó benne, hogy stb.; hoc copiarum, ez a sereg. D) (ősk.) kn. hoc néha feleslegesen áll mint alany egysz. igék mellett: hoc lucescit, már virrad. E) (költ.) hoc = huc (l. ezt). (Mint ósdias formák megjegyzendők: nn. e. tul. e. hae; hn. t. alany e. hic; t. tul. és hat. e. hibus). Innen mint ih.:

1) hac (nn. hat. e. hic, sc. via) A) ezen az úton, erre, itt: h. pater venit. B) (költ.) e felől, ezen az oldalon, erről: h. Jupiter stat.

2) hic (erősbítőleg és eredetileg hice), itt, ezen a helyen: hic assum, saj. esettel, h. viciniae, a szomszédban, közél. Innen A) ez alkalommal, ezen dologban, ekkor: hic, quantum in bello fortuna possit, cognosci potuit; hic ego nunc de Macedoniae praetore nihil dicam amplius; hic Laelius (inquit). B) (költ.) ekkor, azon perczben, akkor, hic animus partim misericordia devictus.

3) hinc A) sajátlag, térben, innen: h. Romam venit; átv. ért. h. incipiam. B) ezen oldalon, ezen részről: h. pudicitia pugnat, illinc stuprum; ezért h. ― h. ezen ― azon a részen; h. atque h. (költ.), mindkét részen, h. et inde, több felől. C) jelölve eredetet, származást v. okot, innen, ebből, ezért: h. furta nascuntur; h. illae, lacrimae, innen van. D) (újk.) időben, erre, azután. E) (költ.) = abhinc. l. ezt: h. ducentos annos, kétszáz évvel ezelőtt.

4) huc (innen kérdően hucine) A) sajátlag, térben, ide, eddig: pater h. me misit, saj. esettel, h. vicinae, ide a szomszédba (vesd ö. hic 2. A.); h. et h., gyakrabban igy h. illuc (h. et, atque iluc), majd ide majd oda, ide s tova, currere, volare; h. usque (újk.), eddig. B) más viszonyban, ide, ehhez, eddig, ennyire stb., h. accedit, ehhez járul még, hasonlóan h. adde, adjica, add még ehhez; h. pertinet; h. arrogantiae venerat, annyira ment volt elbizakodása.