hiatus, us, hn. [hio]

1) nyilás, hasadék, mélygég, oris, terrae; (költ.) aliquid dignum tanto h., valami, a mi megérdemli, hogy valaki érte annyira kitátsa száját, azaz, hogy oly nagy szavakat használjon, hogy annyit igérjen, hasonlóan h. Sophocleus fellengős és hatalmas kifejezésmód.

2) (újk.) átv. ért. bámulás, bámészkodás, epedés, vágy valami után, praemiorum.

3) (nyelvtanban) két hangzó összetalálkozása.