hebes, etis, mn. kf. és ff.

1) tompa, buta, nem éles (ellentét acer, vesd ö. obtusus), cornu, mucro.

2) átv. ért. az érzékekről s azon tárgyakról, melyektől amazok benyomást vesznek, tompa, gyenge, erőtelen, bágyadt, oculi, aures, ictus, color; os h., nem érez ízt (nincs szája íze); dolor h., tompa; fn. hebetia, ium, kn. tompa, életlen szerszámok; innen az alakra vagy idomra nézve tompa, angulus; quo latiora (ossa scapularum) quaque parte sunt, hoc hebetiora.

3) szellemi buta, tompa, lomha, tétlen, boldogtalan, homo, ingenium; h. ad aliquid; spondeus videtur h., nehézkes, lassú; exercitus h., rosz kedvü.

4) működésről és tevékenységről: felületes, nem beható, oratio; rhetorica interdum paulo hebetior est; innen: dolor hebes, nem benső, hideg részvét.