alumnus, i, hn. és -a, ae, nn. [alo]

növelt, fogadott fiú v. leány, növendék, alicuius. Gyakran (költ.) azon hely v. vidék saj. esetével, hol valaki született v. felnevekedett: a. Italiae; a. legionum, ki a táborban nőtt fel, sutrinae tabernae, csizmadiainas; átv. ért. a. Platonis tanítvány. A már nem remek iróknál még tápláló, fentartó.