1. altus, mn. kf. és ff.

(alo táplálék által naggyá lett)

1) alulról fölfelé nézve, magas, (vesd ö. celsus, sublimis), mons, arbor, domus. Innen A) átv. ért. a) fenséges, magasztos, a. dignitatis (stb.) gradus; a. animus, nagyra törekvő; (költ.) Caesar, Jupiter a. magasztos, méltóságos, derék; b) hangról tiszta, harsány. B) mint fn. altum, i, kn. magasság, küln. (költ.) az égről, in a., ex a.

2) felülről lefelé nézve, mély, mare, vulnus, radix, mélyen lenyuló. Innen A) átv. ért. minden a mi mélyen van, a) a. quies, somnus, «mély álom», éppen ugy: a silentium; b) rejtélyes, titkos, dissimulatio; c) mély értelmű, kitanulhatatlan, animus (vesd ö. altitudo 3.). B) alte v. ex alto repetere, messziről kezdeni a beszédet, nagy feneket keríteni valaminek. C) fn. altum, i, kn. mélység, mély tenger, nyilt tenger; provehi in a., jactari in alto.

3) (költ.) a mi messze visszamegy időben, őskori, ősi, gens.