1. gurgulio, onis, hn. [gurges]
(ritkán) állatokról, légcső, gége. Plaut. trin. 4, 3, 9 (1016) némelyek ugy értelmezik, mint nálunk a «torok», iszákosság tehát: huic gurgulio'st exercitor, volna, ezt a torka kergeti, holott a régibb értelmezők ugy vették, hogy a lassuságára példálódzik és azt mondja: ezt tán zsizsik tanítja járni v. futni.