gurges, itis, hn.

1) folyóban a víz erős és forgó folyása, ragadó, sodró, örvény, s gyakran az örvény által támadt mélység (ellentét vadum; mindig folyó. v. legalább mozgó vizben; vesd ö. vortex, vorago). Innen (költ.) tenger, víz átalán.

2) átv. ért. jelöl olyat, a mi valamit elnyel «mélység», «örvény», «torkolat»: gg. vitiorum; profundere aliquid in profundissimum libidinum suarum gurgitem; így bünös és tékozló emberről, g. atque heluo, g. ac vorago patrimonii.