altitudo, inis, nn. [altus]
1) magasság, montis.
2) átv. ért. fönség, magasztosság, animi, fortunae.
3) mélység. Innen átv. ért. a. animi, oly emberről, a kit nem lehet kiismerni kitanulhatatlanság; leggyakrabban a valódi érzelmeket elrejteni kivánó vidámságot jelenti, néha hibáztató értelemben alattomosság, rejtélyesség.