1. alternus, mn. [alter]

egyik a másik után, egymást felváltó, alterno pede terram quatere, tánczolóról (költ.); aa. trabes et saxa, határozott rend szerint váltogatva; aa. sermones, párbeszéd; aa. paene verbis, szinte minden második szónál; a. metus, kölcsönös félelem; aa. versus, párdal; de küln. gyakran hexameter és pentameter váltakozva = elegiai; aa. judices rejiciunt, elébb egyik azután a másik vet el a birákból (a római törvény szerint t. i. úgy a vádlott mint a vádló, még pedig amaz eme felett elsőséggel, azokat, a kikben nem bizott, elvethette a birák közül). Innen alternis (sc. vicibus) mint ih. felváltva, canere.