glorior, álszenv. 1. [gloria]

valamivel magát dicséri, dicsekszik valamivel, kérkedik, nagyot játszik, valamire büszke, kevély vagyok stb.: g. illis rebus, victoria; g. de divitiis suis, de aliquo (földijével); g. in re aliqua; is g., se omnes provincias etc., dicsekszik, hogy stb.; g. aliquid (haec glorians, ezzel dicsekedve), és vita beata glorianda est, az a mivel dicsekedni lehet; licet mihi apud te gloriari, előtted.