gloria, ae, nn.

1) hir, tisztelet, dicsőség (becsülő hír, vesd ö. honor): excellens ejus g. in re militari; esse in magna g.; gloria fortitudinis vitézség; éppen így: g. rei militaris, katonai, g. rerum gestarum, tetteinek. Innen a) (ősk. és újk.) t. dicső tettek: veteres Gallorum ghloriae; gg. meretricum. b) (költ.) ékesség, dísz; taurus g. armenti.

2) néha hírnév után törekvés, dicsvágy, nagyravágyás: ostentatio et g.; moriar, ni, quae tua est gloria, puto te malle a Caesare consuli quam inaugurari; és így roszaló értelemben is: hiú dicsekvés, maga nagyzolása, kérkedés, inanes flare glorias, hiu dicsekvéssel kérkedni.