glomero, 1. [glomus] (költ. és újk. )

1) gombolyaggá összeteker, gombolyagszerüen összegöngyölget, gömbalakra gömbölyít: g. lanam in orbes; deus terram g., gömbalakra formálta; equus g. gressus superbos, kevélyen v. büszkén szedi első lábait, büszkén lépeget, üget.

2) valamit mint egy gombolyagot összehalmoz, egy csomóba és tömegbe összeszorit: cervi gg. agmina; legiones glomerantur in testudinem; g. manum, csapatot gyüjt, alakít; clades seclis glomerata (költ.) felhalmozott, felgyült.