†glaucoma, atis, kn. és ma ae, nn. [= glaukwma ]
(ősk. és újk.) elhomályosulása a szemnek, hályog; névk. (így ósdiasan: glaucuma, ae, nn.) ámítás, füst, innen: közm. objicere alicui glaucoma ob oculos, valakit valamivel kecsegtetni, megcsalni, megvakítni, ámítni.