gladius, ii, hn.

1) kard (vesd ö. ensis). Küln. A) átv. ért. jelöli azt, a mi karddal esik a) gyilkosság, ölés: impunitas et licentia gladiorum; b) (újk.) gladiatorharcz: locare se ad g. B) közm. a) auo sibi hunc gladio jugulo (szink.) saját fegyverével verem meg, saját szaván fogom meg; plumbeo gladio jugulari könnyü szerrel megczáfoltafni; b) (költ.) scrutari ignem gladio, dőreségét gyilkossággal tetézni, őrjöngését kiegészítni.

2) átv. ért. a) éles fegyver átalán, districtis gladiis fraudium, a csalárdság éles fegyvereivel; b) ekevas; c) egy kardalaku fa, a mellyel a borda feltalálása előtt a beverőt beverték a szö vetbe, más néven: spatha; d) egy irodalmi mű czime: a «kard»; e) = xifias a dögönyhal v. kardhal.