alter, era, erum, (saj. e. szabályszerüleg: alterius, néha alterius), mn.

1) az egyik, a másik (kettő közül, vesd ö. alius). Gyakran a cselekvő alannyal ellentétben a legközelebbi, bármelyik más; a. a., az egyik ― a másik; t. számban két v. több pártról mondva az ellenkező, ellen-, a. factio, pars, az ellenpárt. Néha hiányzik az egyik a., néha hic, ille v. egy fn. áll helyette.

2) mint szn. secundus, második; alter vicesimus dies, a 22-ik nap. Innen A) unus et (atque) a., és unus alterque, a) egyik és a másik, kettő, dies. b) határozatlan mennyiségről, egy s más, néhány. B) alterum tantum, két annyi, még egyszer annyi; altero tanto maior, két akkora. C) fn. mellett tökéletes hasonlóságot jelöl, egy második, a. parens, a. Verres; hasonlólag a. ego, második én, másom, a. idem, mása.

3) alteruter: non uterque sed a., sine alteris vestrum.