gemellus, mn. [kics. sz. geminus]

(többnyire költ. és újk.) = geminus, tehát:

1) sajátl. egyszerre született, kettős, iker, fratres; fn. gemellus, i, hn. ikertestvér, és t. gemelli, ikertestvérek; állatokról is.

2) átv. ért. A) átalán: kettős, poma, két gyümölcs egy száron, vites, a melyeken két fürt van egy száron; quam (legionem) factam ex duabus gemellam appellabat, kettős legiónak. B) egymáshoz hasonló, mint az ikrek; pinus, uniones; par nobile fratrum, nequitia et nugis pravorum, et amore gemellum, egymásnak hasonpárja.